Lázár Ervin: Hét szeretőm

Százpettyes katica

- Apu!

- Tessék?

- Bejöhetek?

- Be - mondom megadóan.

Bejön, olyan méltóságteljesen, amennyire csak egy ötévestől telik.

- Írsz?

- Láthatod.

- Mit írsz?

- Egy történetet.

- Nemlétezik történetet?

- Micsodát?

- A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz.

- Ki az a Maul?

- Velem jár oviba, tudod, akinek az apukája mindig olyan kacskaringósan néz.

- Görbén.

- Jó, akkor görbén... Ugye, a Maul egy nagy buta?

- Hát... nem is tudom...

- Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz.

- Nagyszerű! Akkor meg vagyok mentve.

- Most nagyon meg vagy mentve.

- Nagyon? Miért?

- Mert hoztam neked valamit.

- Mit?

- Egy nemlétezik történetet.

- Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd el.

- Nem elmondós. Itt van a kezemben.

- Akkor mutasd.

- Na, mi ez?

- Ez? Egy katicabogár.

- Nézd meg jobban!

- Akárhogy nézem, katicabogár.

- Számold meg a pöttyeit!

- Kettő.

- Na, látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem ellopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár.

- Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica.

- Nem látod, hogy két pöttye van?

- Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöttye.

- Két pöttyel született?

- Igen.

- És mégis katica?

- Persze. Úgy hívják, változékony katica. Latinul Coccinella bipunctata.

- Micsoda?

- Coccinella bipunctata.

- És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punktata?

- Az is, csak éppen septempunctata.

- És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica?

- Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van.

- Micsoda nem a te fejed?

- Káptalan.

- Az mit jelent?

- Hogy én se tudhatok mindent.

- És akinek a feje káptalan, az mindent tud?

- Majdnem mindent.

- A tízpöttyös katicát is?

- Azt is.

- De te nem tudod.

- Én nem.

- Akkor a te fejed kápos.

- Hát bizony, eléggé kápos.

- De én se tudom a tízpettyes katicát.

- Nem baj az.

- Akkor az én fejem is kápos.

- A tied is.

- De a Maulé, ugye, káposabb?

- Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt a könyv.

- Ha megtudjuk a tízpettyes katicát, akkor káptalan lesz a fejünk?

- Akkor még nem.

- De már nem lesz annyira kápos?

- Annyira már nem.

- Benne van?

- Benne. Tízpettyes katica, Coccinella decempunctata.

- És tizenegy pöttyös?

- Az is van. Coccinella undecempunctata.

- És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs?

- Na, nézzük csak... olyan is van. Úgy hívják: bogáncs-katica.

- Szegény... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van!

- Sok pötty... sok pötty... na nézd csak! Ennek huszonnégy van. Úgy hívják, lucernaböde. És nagyon kártékony bogár.

- Ő is punktata?

- De még mennyire! Subcoccinella vigintiquatuor punctata.

- És ha egyszer katicabogár, miért hívják... hogy is mondtad a nevét?

- Lucernaböde.

- Na, annak!

- Az van ideírva, hogy katicabogarak. És... várj, megszámolom... negyvenhétféle van belőlük. De a neve nem mindnek katica.

- Hát?

- Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsenatka, sőt fekete-sárga katóka is van.

- És százpettyes katica?

- Százpettyes? Az nincs.

- Nincs benne a könyvben?

- Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban.

- De amikor én láttam.

- Százpettyes katicát?

- Azt. Aranylottak meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van.

- Ne mondd! Akkor az egy helitica. Vagy katikopter.

- Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél.

- Én? Mikor emlegettem?

- Most.

- Most? Milyen bácsit?

- Hát a Punk tatát!

- Na nézd csak, tényleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis katikopter, beszélgetett a jó öreg Punk tatával.

- Igen. És nagyokat nevettek... Nem hiszed?

- Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem.

- De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet - fölemelte az ujját -, figyelj csak!

Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aranylott és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica! Leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, meg-megforgatta a légcsavarját.

- Na ugye! - mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni - igaz, nem is lett volna mit -, mert kopogtak.

- Tessék - mondtam.

Kitárult az ajtó, és egy nagy szakállú apóka lépett a szobába. Biccentett.

- Jó napot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticámat? Azaz a katikopteremet?

- De itt van - mondtuk egyszerre nagy boldogan.

- Na végre! - sóhajtott fel Punk tata, és lehuppant egy karosszékbe. - Mindig elcsavarog.

A lányom rám ragyogott.

- Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet.

- Nagyon rendes vagy - mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Punk tatán.

- Megírod?

- Meg.

- A Maul úgyse fogja elhinni.

Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott.

- A Maul nem számít - mondta -, nagyon kápos a feje.