TÁRSASJÁTÉK

A férfi krétaszín arccal görbed a heverő szélén, kezét a gyomrára szorítja. Nyöszörög. Szeme alá sötét árkot mélyít a fájdalom, ajkát összepréseli.

  Fáj a gyomra.

  Az előszobából berregés hallatszik. Utasszállító repülőgép, traktor vagy tűzoltóautó - gondolja a férfi. De aztán rájön, hogy tűzoltóautó nem lehet, mert akkor szirénázna. A kilincs vadul megnyikkan, csattog.

  Az az egyén, akarom mondani, géperejű jármű, aki rángatja, nyilván alig éri fel. Végre kitárul az ajtó, s egy megejtően kopasz gyerek berreg be a kilincs alatt.

  - Szervusz kipi-kopinger - nyögi a férfi - ,minek ennyi gáz?

  - Követ szállítok - mondja a kopasz (ezek szerint dömper), egyben abba is hagyja a berregést, s úgy tetszik, a dömperséget is. Közelebb lép, mutatóujjával a férfi gyomrára bök: - Megint itt van?

  Gyűrött arccal bólint.

  - Mit csinál?

  - Terpeszkedik.

  - Rá is gyújtott?

  - Rá.

  Mindketten elképzelik a Fájdalmat, ahogy pöffeszkedik odabent. Nagy, lancmók pasas a Fájdalom, fekete, szétálló sörényű, és két hegyes szemfog lóg ki a szájából. Elégedetten fújja a füstöt.

  - És Tropkó úr? - kérdezi a gyermek - Már beküldted?

  Tropkó urat, akinek egyébként Troparin a becsületes neve, nemigen szereti beküldeni a férfi. Azt szeretné, ha a fájdalom magától eltakarodna.

  - Még nem - mondja - ,de most már itt az ideje.

  Egy üvegcséből kiráz egy szemet, lenyeli.

  - Bent van? - kérdezi suttogva a gzerek.

  - Bent.

  - Mit csinál?

  - Még csak nézelődik.

  - A Fájdalom észrevette már?

  - Észre.

  - Mérgelődik?

  - De még mennyire - mondja a férfi, és a tenyerét jó erősen a gyomrára szorítja.

  A nyalka, rokonszenves Tropkó úr bent áll hát a helyszínen, a böhöm Fájdalom gyanakodva föltápászkodik.

  - Már kergeti? - kérdezi a gyermek.

  - Nem - nyögi a férfi - ,még csak beszélgetnek.

  - Azt kérdezi a Fájdalom, hogy mit akar már megint a Tropkó úr, igaz? - így a gyerek.

  - Azt.

  - És Tropkó úr mit válaszol?

  - Hogy lesz szíves, Fájdalom úr, elkotródni.

  - Kotródik?

  - Nem, azt mondja, nem jókedvéből jár ide, hanem az én érdekemben.

  - A te érdekedben?

  - Igen, mert itt egy fekély - mutatja, hol - ,és ez egyre csak nőni fog, ha zsírost eszem és vedelek.

  - Mit ha vedelsz?

  - Pálinkát.

  - És Tropkó úr?

  - Nem vitatkozik, felgyűrte az inge ujját.

  A gyerek szeme felcsillan.

  - Leken neki egyet?

  - Remélem - nyög a férfi.

  - Jobb kézzel is meg bal kézzel is?

  - Jaj!

  - Mi az?

  - Verekszenek.

  - Gyerünk, Tropkó úr, húzz be neki! - lelkesedik a gyerek.

  A férfi arcán simulnak a ráncok. Hanyatt fekszik.

  - Már fogja a nyakát?

  - Fogja.

  - Tropkó úr jó erős, igaz?

  - Ühüm.

  - Még nem kergette ki egészen?

  - Egészen még nem, de mindjárt kint lesz.

  - Állj az ablakhoz - súgja a gyerek.

  - Minek?

  - Hogyha kijön a Fájdalom, essen le az emeletről. Majd jól összetöri magát.

  A férfi az ablakhoz áll, arcába kezd visszatérni a szín.

  - Most - mondja - ,most kint van.

  - Hess, hess, ronda Fájdalom - kiabál a gyerek, és kezével az ablak felé legyez - ,sose gyere vissza!

  Puff - a Fájdalom nagyot nyekken a járdán.